hétfő

Ízelítőként írogattam Nektek “hétfő reggeli készülődés” sztorit. Desszertnek lerajzoltam a délutánt. Ez a délután szuper jól sikerült!! Igazán nem is értem, hogy tud ennyi minden történni pár óra leforgása alatt. 🙂

Szóval a hétfő reggel.

Neki azért nehéz mert oviba kell menni, nekem azért nehéz, mert Neki oviba kell mennie. Mit kérsz reggelire? Remélem nem megint palacsintát, gondolom nagyon halkan közben…vigyázat, gondolatolvasó! Palacsintát! Pfff…Hát jó, legyen. Kézzel eszed, vagy villával? Kézzel…nem mégis villával. Nem azzal, hanem a traktorossal. Vágd fel! Talán légyszíves, vagy valami! Légyszíves. Jó, felvágva. De nem ííííígy! Ragaszd össze. Sajnálom, nem lehet össze ragasztani. Legyen az, hogy ezt én eszem meg, Te meg kapsz egy másikat. Néz. Most dől el, ordít, vagy sem. Most sikerült, hurrá van, elfogadta.. Oké, első hisztipont megoldva. Öltözés? Elszalad a gyerek.. Nem vesz fel nadrágot. Mert Ő nem hajlandó felvenni a nadrágot és kész. Oké, nem gond, akkor gyere, rádadom a cipőt, pizsamában fogsz jönni. Nekem mindegy, ha így akarod legyen. Senki nincs pizsamában az utcán, de ez minket nem érdekel, művészet van, bármit lehet. Neeeem. A nadrágot akarom! Biztos? Mert szép ez az űrhajós pizsi. Biztos anya, a nadrág kell. Oké, megvan a nadrág is.

Na már most, ezen a hétfőn a cipőkkel volt egy kis probléma.

Nem jó így, mert begyűrődött a zokni. Kihúzzuk, megigazítjuk. Most jó? Nem. És így? Így sem. Sehogy sem? Sehogy sem. Akkoooor mi lenne ha Te csinálnád? Te lábad, Te cipőd..Neeeem Te add fel. Már ordít. Nagy levegő, nyugalom. Ez csak egy cipő magdika, nincs semmi gond, mindjárt elmegy a hisztijárat és elindulunk. Nem egyszerű, mert közben mocorog, mozog, nem bír egy helyben maradni. Az én cipőm talpát közben fogdosni kell, az most valamiért nagyon fontos. Már hason fekszik, kalimpál. Nyugalom csak nyugalom, mindjárt vége és elindulunk. Vizualizációs gyakorlat kezdőknek.. A hiszti egy vonat, mint a Thomas-ban, és mindjárt elindul…remélem gyors vonat…

Így is lett, végül döcögve, de elment a vonat.

 Cipő a lábakon, rámrohadt a kabát, dejó, indulhatunk. Ő okos, mert a kabátot csak a lépcsőházban hajlandó felvenni. Szuper, a kabát is megvan. A jó hír, hogy a levegőn általában nincs hisztike. Ott nem terem. Bár néha előfordul, hogy egy-egy kóbor hiszti ránk talál. Ma nem. Sétabéta, botgyűjtés. Buszozás. Ma néptánc van, a hangszereket szereti, úgyhogy simán besétál a fiatalúr a csoportszobába. 

Én boldog vagyok, mert ez jól ment. Végeredményben mind a ketten ügyesek voltunk. Átlagos nap, átlagos reggel.

Na most jöhet a délután! Az viszont nem szokványos. Ezt nézzétek merre jártunk, mit csináltunk!!! 

Szóval az a helyzet, hogy ezzel a kisemberrel nagyon jó együtt lenni!! 🙂

Mindenkinek szép hetet és csodás élményeket kívánok!

m.