Űruborkák

Kórház I.

Augusztus közepén az én drága kisfiam nagyon beteg volt. A kórházi traumán ugyan már túl van, de a feldolgozás még mindig tart. Naponta többször el kell mesélnem a “két kórházat”. Többször eljátszottuk már az egész eseményt. Elejétől a végéig. Ejátszottuk, hogy mentünk be a kórházba, mikor jött a nővérke, mikor jött a doktorbácsi, doktornéni, mi is az a… Tovább »

A Kék nővérek

…Öt hónapja feszítettem a vásznat. Öt hónapja megvan a terv. Öt hónapig tartott bennem az előkészület, a ráhangolódás. Ez az idő kellett. Kellett ahhoz az állapothoz,  hogy kirobbanjon belőlem. Öt hónapig küzdöttem, szenvedtem. Az életem egyik legnehezebb szakasza után, annak lezárásaként és egy új élet kezdeteként végül elkészült a “Kék nővérek”. Fogadjátok szeretettel! 🙂 m. … az imádott bálnáim! 🙂... Tovább »

Kiskertemben uborka…

Az úúúgy volt, hogy kimentünk a “kertbe”. A balkonládában két földi rokonra bukkantunk! Éppen a paradicsomok tövében sziesztáztak. Lúcsia és kicsinye nagyon örültek! Micsoda boldogság! 🙂   Szieszta…   A két földi rokon pihenés közben…annyira fáradtak voltak, hogy meg sem bírtak mozdulni….     A nagy találkozás….   Még a paradicsomok is mosolyogtak…... Tovább »

Állatkert…

Az Állatkertben jártunk…..lerajzoltam 🙂 Az a szemtelen éhenkórász Maki így nézett rám….én úúúúúgy megijedtem, hogy fogtam a Nyányust és csak szaladtunk, csak szaladtunk 🙂  ... Tovább »

Lajos megsértődött…

Képzeljétek!  Lajos megsértődött. Elfeljetettem rárajzolni a kisvasutas történetre… mekkora malőr!!!… Nem is értem hogy felejthettem el! Pedig eljött velünk, és aktívan részt vett az esős játékban amit a Széchenyi hegyen lévő játszótéren játszottunk.  Rettenetesen szégyelltem magam… Végül megbeszéltük a dolgot. És azt hiszem kiengeszteltem. 🙂  Szép Napot Mindenkinek! m.... Tovább »

Napló

Sziasztok! Kicsivel több mint három éve született meg a fiam. Minden másmilyen lett. Inkább úgy mondanám a minden máshová vándorolt. A minden Ő mögé sorakozott. Így Ő lett a minden. És igazából a többi minden nem is lett annyira más. Talán én lettem kicsit másmilyen.:) Magával hozta az Űruborkákat. Onnan ahonnan jött. Tudom, hogy vele jöttek. Elkísérték Őt…. Tovább »

Egyre több a kavics…

Egyre több a kavics…tele van az ablakpárkány. Egyfolytában születnek 🙂 Pedig leteszem őket itt-ott. Néha elmegyek, megnézem mi lett Velük. Eddig egyik sem maradt a helyén! Úgy tűnik, mindegyik Űruborkának lett gazdája 🙂 Nagyon izgalmas játék! Tetszik! A hatása? Egyszerűen jó érzés. És ami érdekes, hogy nem fáj…nincs rossz gondolat. Tudom, érzem, hogy jó helyre mennek,… Tovább »

Elveszteni, elengedni…

Nem olyan rég elvesztettem valamit. Valami számomra kedveset, fontosat. Ami minden lett volna. Ez most nagyon fájdalmas része az életemnek. Szeretném elengedni. Szeretném a békémet megtalálni. Aztán arra gondoltam, hogy az Űrubik segíteni fognak. Hiszen mindig segítenenek. Lefestettem őket. Kavicsokra. Mindre egyet-egyet. A kavicsok hátuljára pedig üzenet került.Ez lesz az orvosságom. A terápiám. Akaratomon kívül vesztettem… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!