1.0Űruborkákhttps://uruborkak.cafeblog.huŰruborkákhttps://uruborkak.cafeblog.hu/author/uruborkak/<p>Augusztus közepén az én drága kisfiam nagyon beteg volt. A kórházi traumán ugyan már túl van, de a feldolgozás még mindig tart. Naponta többször el kell mesélnem a "két kórházat".</p> <p>Többször eljátszottuk már az egész eseményt. Elejétől a végéig. Ejátszottuk, hogy mentünk be a kórházba, mikor jött a nővérke, mikor jött a doktorbácsi, doktornéni, mi is az a vizit? Eljátszottuk hogy a LEGO figura szurit kap. Előtte elmondjuk neki, mi fog vele történni.. És hopp, ott a szuri! És akkor sír a LEGO bácsika. Mert fáj neki.. De a fájás majd elmúlik. Vígasztalni kell. Szeretgetni. Megbeszéltük mennyire fura dolog is az a cső ami egy fogason lógó szatyorból jön ki, amiben "víz" van. Ami a felnőttek szerint orvosság. Ettől lehet meggyógyulni kedves LEGO bácsika. A szatyorhoz hozzá tartozik a fehér boxkesztyű, amibe a cső megy bele, és sárga kupak is jár hozzá. És igen, néha leveszik a csövet, ami fáj. Megint fáj. De cserébe a nővérke ad egy narancssárga kupakot. Két kupak!!! Csak a nagyon ügyesek kapnak két ilyen szép színű kupakot!  És ez azért jó, mert ki lehet menni sétálni a gurulós fogas nélkül az erkélyre, ahol még nyár van, süt a nap és látni a kertet. És igazából olyan szép a kert. A fák, a levelek, a kopott libikóka.</p> <p>Csak már olyan jó lenne haza menni...</p> <p><a href="https://uruborkak.cafeblog.hu/files/2015/09/korhaz1.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-542" src="https://uruborkak.cafeblog.hu/files/2015/09/korhaz1-379x600.jpg" alt="korhaz1" width="379" height="600" /></a></p> <p> </p>richhttps://uruborkak.cafeblog.hu/files/2015/09/korhaz1belyeg-150x150.jpg150150