Van egy kedves történetem. Nekem nagyon kedves.. 🙂
A kisfiammal készítettünk egy babát. A Panninak. Együtt találtuk ki, hogy milyen legyen. Azt javasoltam, hogy legyen a baba ruháján egy szivecske. Nándi erre azt felelte, hogy a szív az a testében legyen. Ne a ruháján. Hm…benne a testében? De úgy nem fog látszódni! Nem baj anya, a miénk sem látszik! Mégis ott van! Igaz. Mennyire igaz!
Szabtam, vartam. A vatta tölteléket együtt tépkedték az unokatesóval, Bálinttal. Segítettek. Részesei voltak. Együtt csináltuk.
És jött a szív. Külön elkészítettem. Megtöltöttük a vattával. A Nándi ragaszkodott hozzá, hogy Ő tegye bele a baba testébe. Kis kezeivel óvatosan, gondosan belehelyezte. A műtét sikerült! A Panni babájának igazi szíve van!
Ami a ruhájára került szív, az a “leje”.
És hogy ki az a Panni? A Nándi kistesója aki nemsokára megszületik. Az apukájáéknál baba érkezik! És mi mindannyian nagyon várjuk Őt! És a Nándi már nagyon szeretné oda adni a kistesójának a babát! 🙂
Szép Napot mindenkinek!
m.
Íme a Panni babája, akinek igazi szíve van! 🙂
Kommentek