Magdi Jabba fogságában, avagy STARWARS őrület kicsit másképp

Híradásom hosszú kimaradásának egyetlen oka volt. Magdi, a házigazdánk 4 hete szőrén szálán eltűnt. Összehívtam az Űruborka tanácsot és mindannyian megszavaztuk ellenszavazat és tartózkodás nélkül, hogy nekivágunk a  világnak és megkeressük őt. Ha pedig itt a Földbolygón nem lelnénk, akkor tovább utazunk az univerzumba és bejárjuk az össze bolygót addig amíg meg nem találjuk.

Tűvé tettük az egész földkerekséget, de sehol sem találtuk. A legnagyobb baj az volt, hogy az egyetlen lény aki utoljára találkozott Magdival az Duci Juci volt, a rózsaszín pöttyös elefántlányt, aki köztudású, hogy nagyon feledékeny. Így azt sem tudta megmondani mikor és hol látta Magdit utoljára.

Nagy kétségbeesésemben segítségül hívtam a Rozi szülőbolygómon maradtakat, hogy menjenek el a gomblakomba és használják a mindentlátó távcsövemet. Tudni kell, hogy soha de soha senkit nem engedtem a mindentlátó távcső közelébe, mert egy rossz mozdulat, vagy csak egy rossz oda nem illő gondolat könnyedén elronthatja a finom szerkezet ügyes bajos tekervényeit. De most komoly baj volt és vállalni kellett a kockázatot. Szerencsére Tódor nagyon ügyesen érintette meg a távcsövet és elkezdte a kutatást vele. Én és a többiek addig izgatottan vártunk itt a Földön, hogy megtudjuk végre  mikor és hova kell indulnunk, hogy Magdit megtaláljuk és hazahozzuk. Tódor keresgélése, pásztázása több mint 3 hetet vett igénybe. Az esélyek egyre csökkentek, a rossz megérzések pedig egyre nőttek. Bár azt közös ráhangolodással éreztük, hogy Magdi él, de azt is éreztük, hogy nem tud mozdulni, hogy sokat sír és fél.

Egyik reggel fantasztikus hírt kaptam. Azonnal értesítettem a többieket.

Én tudtam, hogy a mentő expedíció nem lesz veszélytelen. Ugyanis Magdi fogságban volt, Jabba a nagy hájpacni fogságában, láncra verve. A legerősebb és legbátrabb űruborkákból – köztudomású, hogy az űruborkák nagyon gyávák – mini hadsereget állítottam fel és nekivágtunk az univerzumnak. Az út viszontagságoktól mentes volt, de a landolás Jabba bolygóján már annál viszontagságosabb. Rejtőzködő módra váltottunk, de így alig 3 űrubokrakarikányi időnk volt, hogy Magdit megtaláljuk és kimenekítsük. Mert ha a 3 űruborkakarika letelik, mindannyian láthatóvá válunk és Jabba katonái azonnal elfognak bennünket és feltálalnak vacsorára. Ugyanis az Űruborkák nagyon ritka finomságnak számítanak minden bolygón.

A történet szerencsés véget ért. Még időben rátaláltunk Magdira, aki láncra verve Jabbához volt kötve az ő zsírpalotájában. Én odalopózkodtam a lánchoz és nagyon óvatosan kioldottam a zárat. Magdi nem értette mi történik, hiszen ő sem látott bennünket. Csak azt látta, hogy a lakat halkan kattan és már nem köti őt Jabbához. Ekkor a szerencse is mellénk állt. Jabba nem rég volt túl a kukacuzsonnáján és uzsonna után mindig szundított kicsit. Mi pont ebben az időben érkeztünk meg, hogy a szabadító akciót véghez vigyük.

Ahogy kattant a zár, Magdi lábujjhegyen a kijárat felé lopakodott. Még mindig úgy, hogy nem is sejtette, hogy ott vagyunk. Lassan múlóban volt a rejtőzködő üzemmód ideje és néha néha felvillant a képünk. Ekkor látott meg minket Magdi aki nagyon megörült nekünk. Mi mutattuk az utat, Magdi pedig követett bennünket az űrhajóig. Még arra is volt idő, hogy az úton pár szál virágot szedjük otthonra….

Lajos