Uborhajónk a krumplikkal teli szakajtóban landolt. Legénységünk minden érzékszervét bevetve igyekezett feltérképezni landolásunk helyszínét. Nyugalom járta át a konyhát. Egy női énekhang – nagyon lágy és kellemes – ütötte meg a fülünket. Ebből már éreztük, hogy jó helyen vagyunk. Telepatikus úton rácsatlakoztunk a konyha “lakóinak” érzelmi hullámaira és átjárt rajtunk a szeretet. Mindenből sugárzott. Sugárzott a dalból, a sült krumpli illatából, a kisfiú Nándi kacagásából, a porcicák nyávogásából, a recsegő öreg fa bútorok horkolásából. Így óvatosan kidugtuk csápjainkat uborkahajónkból és bemutatkoztunk az ott lakóknak, a dalos pacsirtának, a kacagó gyerekhangnak, a korgó gyomrú férfilénynek, a jó szellemeknek és a kisegereknek…
Tudni akarod hogy jutottunk ehhez a történethez? Itt megtudhatod, csak kattints ide!
Lajos
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: